A propolisz a méhek tömítő vagy ragasztóanyaga, amelyet a növények mézgás anyagából, a rügyek ragadós váladékából gyűjtenek össze ezt az anyagot a kaptár repedéseinek betapasztására felületi egyenetlenségének, idegen maradványok bevonására használják. A fiatalításra használt bábinges sejteket is vékonyan bevonják propolisszal, mert a méhanya különben nem petézne bele. Az összegyűlt méhszurok viaszt és egyéb idegen anyagot is tartalmaz.

Összetétele: Illóolajok, vitaminok: B1, B2, B6, C, E vitamin, aminosavak, enzimek, ásványi enzimek

Felhasználási formái: Az igényes felhasználás megkívánja a színvonalas feldolgozást.

A leggyakoribb feldolgozás az oldatkészítés. A kivonatokat az orr- fül- gége gyógyászatban használják, külsőleg. Használhatjuk belsőleg is, limonádéba, teába vagy egy kanál mézre csepegtessük. Fogyasztása nemcsak kellemes, üdítő érzetet kelt, hanem hasznos is. A propolisz-tinktúra adagja naponta kétszer (reggel és este lefekvés előtt) 15-20 csepp. A hajszálérrendszerre értágító, vérnyomásszabályzó, baktériumszapo-rodást gátló, frissítő. Rendszeres fogyásztása az általános szervezeti ellenálló képességet magas szinten tartja. Torokfájás, meghűlés esetén tinktúrás melegvízzel naponta többször gargalizáljunk. Ha a besűrített propoliszkivonatot zsíros vivőanyaggal keverjük össze balzsamot kapunk.

Gyakoribb alkalmazási területei: égések, fagyások, aranyér, prosztata-gyulladás, bőr-, és körömgombásodás, reumatikus fájdalmak. Többféle propoliszos tabletta van már forgalomban. Általában 5% propoliszt tartalmaznak, cukor keményítő vivőanyag-ban. Gyomor- és bélbajokra javasolják. Gyorsan felszívódik és könnyen bejut a szövetekbe.